A szója

A szója már 6000 éve ismert növény, India és Kína az őshazája. A két ország lakóinak élelmezésében a második helyet foglalja el a rizs után. A szójabab esszenciális vitaminokat, pl. B1, B2, B6, B12, A, C, PP, K, és mikroelemeket tartalmaz, pl. kálium, kalcium, magnézium, vas, és gazdag rostállományt illetve szabad gyök fogókat is .
A rostanyag képes a mérgező anyagok megkötésére, és a radioaktív anyagok szervezetből való kiürítésére is. Az inhibitorok /gyökfogók/ pedig megakadályozzák a rákos daganatok kialakulását. Magas a fehérje tartalma, ami elérheti a 32 - 52 %-ot, 2 - szeresen meghaladja a hús, halhús, sajtok, és a tojás fehérje tartalmát. A szója fehérje könnyen metabolizálódik, mégpedig igen magas, kb. 85% arányban, és tartalmazza a 20 esszenciális aminosavat.
Ezért különösen ajánlott érelmeszesedéses, kardiopatiás, és magas vérnyomásos megbetegedések esetében. A szójafehérje nem tartalmaz purinbázisokat, amelyek a betegségek kialakulásáért felelősek.

A szójafehérje 91%-ban emészthető és a vastartalom pedig biológiai asszimiláció tekintetében 80%-ban hasznosul. A szója magas vízmegkötő képessége miatt jól alkalmazható tápanyag, a gyomor és bélbetegségben szenvedők esetében, ugyanis bélflóravédő hatása van. Lecitin tartalma eléri a 2%-ot.
A lecitin koleszterol és vércukor csökkentő hatású, ugyanakkor oldja az érfalakra lerakódott koleszterolt is. Megfigyeltek, hogy azok a személyek, akik gyakran fogyasztanak szója termékeket, ritkán betegszenek meg érrendszeri betegségekben.
A gyógyszeripar is hasznosítja a lecitint, a cukorbetegek és agyérrendszeri elégtelenségek gyógyítására gyártott gyógyszerekben. A lecitin napi adagolása gyermekek esetében naponta 3 gramm, míg felnőttek számára napi 6 gramm ajánlott.